Empire és biedermeier bútorművészet Magyarországon

Empire és biedermeier bútorművészet Magyarországon címmel 350 tárgyból álló, asztalokat, székeket, szekretereket, faliórákat, céhládákat bemutató kiállítás nyílt pénteken a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában.

A megnyitó előtti sajtóbejáráson Rostás Péter, a bútortárlat kurátora, a Kiscelli Múzeum igazgatója az MTI kérdésére elmondta, hogy a 350 tárgy felét magyar, másik felét külföldi múzeumok, valamint gyűjtemények és magángyűjtők adták kölcsön a kiállításra.

Neki és munkatársainak többéves munkája volt az anyag összegyűjtése. A kutatás közben kiderült, hogy nemcsak a jelenlegi Magyarország, hanem a történelmi Magyarország területén is keresni kell ezeket a lakberendezési tárgyakat. Kutattak Ausztriában, Szlovákiában, Horvátországban és Romániában, de a tárlat alapját a Kiscelli Múzeum bútorgyűjteménye adta. Közben meg kellett határozniuk, hogy a tárgyakat ki csinálta, hol és kinek készültek.

A kurátor szerint a bútorok többsége igen rossz állapotban került elő, Ausztriában pedig a hozzáférés volt nehéz. A restaurálást a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával tudták elvégezni Honos Rudolf vezetésével. A kiállítás a stílus- illetve a divatkövetés útját mutatja be. Az első blokkban a világhírű német Steindl bútorgyár szekretereit láthatja az érdeklődő. A magyar műhelyek Bécsből kapták a mintát, ahol központilag irányított mintarajziskolák működtek. Ennek a stílusnak kiemelkedő példája az 1810-ben készült debreceni urnaszekrény.

Az empire stílus, amely Bonaparte Napoleon uralkodásához (1800-1814) köthető, egységesen franciás hangulatot árasztott az Osztrák-Magyar Monarchia területén. A neves bécsi Danhauser gyár pesti műhelye készítette például a kalocsai érsek íróasztalát a 19. század elején, Kornis Gábor 1806-ból származó varróasztalkája lábon álló gömböt formál intarzia csillagjegy-berakásokkal, a gömb felét felhajtva található a tűpárna és a rekeszek a cérnának.

Láthatók a magyar empire példájaként Jedlik Ányos bencés szerzetes pesti lakásának bútorai is. A szoba berendezéséhez hozzátartozott a falióra, a tok elkészítésére külön szakosodtak az asztalosok. A tok réz és ólomveretei a korabeli székekre is rákerültek. Divatosak voltak a zenélő szekrények, a legdrágább bútorfajták, a zeneautomatákat erre szakosodott órásmesterek készítették.

Rostás Péter megszólaltatott egy szekrényt, amelyből Rossini Tell Vilmos című operájának nyitánya hangzott.
A napoleoni császárság széthullása után 1815 és 1848 között a biedermeier stílus uralkodott puritánabb vonalvezetésű bútorokkal, amelyeket Magyarországon cseresznye-, dió-, jávor- és haboskőrisfából  készítettek. A kiállítás egyik falán "székfal", vagyis három sorban négy-négy szék látható az 1810 és 1840-es évek közötti időből legyezőt, esernyőt, kígyót és pajzsot formázó háttámlával.

A polgári lakások berendezéséhez már az 1840-es évektől hozzátartozott a zongora. A tárlaton két hangszer tekinthető meg: az egyik Seiler, a másik Pachl János műhelyében készült haboskőris borítású zongora, mindkettőt Fabók Balázs restaurálta.

Üveg mögött látható a 19. század második feléből származó gyalupad és a fa megmunkálásához szükséges szerszámok. A tárló mellett állították ki Barabás Miklós portréját Farkas Mihály asztalos főcéhmesterről 1851-ből.
A kiállítás a Budavári palota E épületében 2012. április 1-ig látható.